Miért baj, ha gyermeked nem viseli el a kudarcot?
Így segíthetsz neki!
Ha a Te gyermeked sem szeret rajzolni, kézműveskedni,
nem a ceruzás feladatokkal érdemes próbálkozni!
A kudarc egy olyan állapot, amikor nem érjük el kitűzött célunkat. Lehet ez egészen apró vagy nagyobb kihívás, cél is. Mindannyiunk számára -így a gyermekeknek is- fontos, hogy elsajátítsuk a kudarctűrés készségét.
Miért nagyon fontos mindez?
Fontos, hogy a gyermekek megtanulják:
Hibázni szabad; és szükséges is, hogy képesek legyenek hibázni.
Ennek eléréséhez az is kell, hogy a gyermekek merjenek és akarjanak újrakezdeni, próbálkozni, és képesek legyenek elviselni, hogy nem mindig ők nyernek, nem mindig az övék a legjobb munka, vagy nem mindig ők mondhatják el először a gondolataikat.
Befolyásolja az iskolakezdést?
Az iskolaérettség egyik fontos része a kudarctűrés kialakulása is.
Erre a gyermekek körülbelül 5 éves kortól válnak éretté, de fejlesztését természetesen célszerű korábban elkezdeni, amennyiben úgy látjuk, hogy jelentős nehézségei vannak ezen a téren.
Az iskolába lépve komoly gondokat okozhat az, ha a gyermek az első sikertelen próbálkozásoknál otthagyja a feladatát, ezáltal saját fejlődését akadályozhatja meg.
Szülőként Te is meg tudod tanítani gyermekednek, hogy hogyan kezelje jól a kudarcot és könnyedén vegye az elé gördülő akadályokat.
Ehhez minden segítséget megadunk.
Kérd ingyenes praktikáinkat!
Bemutatkozás
Kik vagyunk?
Birgán Nikolett vagyok, gyógypedagógus-logopédus, TSMT terapeuta, a Mosolykulcs Képességfejlesztő Központ alapítója és vezetője, két gyermek édesanyja. Célom, a Mosolykulcs létrehozásával az volt, hogy minél több kisgyermek kaphassa meg a számára legprofesszionálisabb segítséget képességei kibontakoztatása érdekében ezáltal a fejlődése megfelelően alakuljon.
Szülőként megtapasztaltam, hogy milyen lelki folyamatok mennek végbe az emberben, amikor valamilyen eltérést tapasztal a gyermekével kapcsolatban, milyen nehéz beismerni, hogy segítséget kell kérni, és milyen nehéz szembesülni bizonyos dolgokkal még akkor is ha nem egy súlyos és tartós állapotról van szó, hanem egy könnyebben korrigálható problémáról. Amikor elkezdődik a terápiás folyamat, akkor mennyi időt és energiát igényel ez a szülő részéről, mennyi lemondással és küzdelemmel jár, de aztán amikor a kitartó munkának látjuk az eredményét, az maga a csoda, és biztosan mindenkit melegséggel tölt el, az együtt megcsináltuk érzése! A gyereknevelés véleményem szerint az extrém sport kategória, de nincs más lehetőség mint megoldani a nehézségeket és megtanulni „jól” eltölteni a közös utat.
Nálunk a szükséges fejlesztések maximálisan a gyermek igényeire vannak szabva, a szülő aktív részese lehet a terápiás folyamatnak, hiszen ő az aki a leginkább ismeri a gyermeke igényeit. Első körben egy komplex állapotfelmérésen vesznek részt a gyermekek, ahol megtaláljuk azt a pontot, ahol a fejlődésében az elakadás történt. Nem a tünetekere koncentrálva a jéghegy csúcsán dolgozunk, hanem a legmélyebbi elakadási pontot megkeresve az alapoktól építjük újra a „rendszert”.