"Szeretném megtudni, mivel tudom ügyesíteni a kezét és meghozni a kedvét a rajzoláshoz!"
Ha a Te gyermeked sem szeret rajzolni, kézműveskedni,
nem a ceruzás feladatokkal érdemes próbálkozni!
Ha a Te gyermeked sem szeret rajzolni, kézműveskedni, nem a ceruzás feladatokkal érdemes próbálkozni! A ceruzahasználat erőltetése csak elveszi kedvét és ellenállást vált ki. Valószínűleg még nem elég erős a keze az eszköz használatához és nem elég fejlett a szem-kéz koordinációja.
Miért nagyon fontos ez a tevékenység?
A rajzolás az önkifejezés egyik formája, általa olyan dolgokat is tudnak közölni a gyerekek, amit szavakkal nem tudnak kifejezni. A legtöbb kisgyerek szeret rajzolni, de akadnak olyanok is, akik ellenállnak ennek a tevékenységnek akárhogyan is próbáljuk bevonni őket. A rajzolással nem csak a képzeletük fejlődik, és a gondolkodásuk, hanem a finommozgások is és a szem-kéz koordináció, amik az írástanulás alapját képezik.
Ahhoz, hogy a vonalközbe be tudjon majd írni egy betűt, a kéz mozgása megfelelően koordinált kell hogy legyen, illetve elég erős ahhoz, hogy ne fáradjon el pár perc után.
Ha 5-6 évesen azt tapasztalod, hogy gyermeked hárítja a rajzolást az figyelemfelhívó jel lehet, arra hogy a finommozgásai még nem elég érettek hozzá.
Mit tehetsz?
Semmiképpen sem erőltessük a ceruzahasználatot, azzal csak mégnagyobb ellenállásba fogunk ütközni. A jó megoldás, ha más a gyerek számára érdekes tevékenységekkel fejlesszük a finommozgásait és a szem-kéz koordinációját. Amikor elég ügyes lesz a keze, el fog kezdeni rajzolni!
"Nagy baj, ha a gyermekem nem szeret rajzolni,
kézművesedni? Hogyan segíthetnék?"
Bemutatkozás
Kik vagyunk?
Birgán Nikolett vagyok, gyógypedagógus-logopédus, TSMT terapeuta, a Mosolykulcs Képességfejlesztő Központ alapítója és vezetője, két gyermek édesanyja. Célom, a Mosolykulcs létrehozásával az volt, hogy minél több kisgyermek kaphassa meg a számára legprofesszionálisabb segítséget képességei kibontakoztatása érdekében ezáltal a fejlődése megfelelően alakuljon.
Szülőként megtapasztaltam, hogy milyen lelki folyamatok mennek végbe az emberben, amikor valamilyen eltérést tapasztal a gyermekével kapcsolatban, milyen nehéz beismerni, hogy segítséget kell kérni, és milyen nehéz szembesülni bizonyos dolgokkal még akkor is ha nem egy súlyos és tartós állapotról van szó, hanem egy könnyebben korrigálható problémáról. Amikor elkezdődik a terápiás folyamat, akkor mennyi időt és energiát igényel ez a szülő részéről, mennyi lemondással és küzdelemmel jár, de aztán amikor a kitartó munkának látjuk az eredményét, az maga a csoda, és biztosan mindenkit melegséggel tölt el, az együtt megcsináltuk érzése! A gyereknevelés véleményem szerint az extrém sport kategória, de nincs más lehetőség mint megoldani a nehézségeket és megtanulni „jól” eltölteni a közös utat.
Nálunk a szükséges fejlesztések maximálisan a gyermek igényeire vannak szabva, a szülő aktív részese lehet a terápiás folyamatnak, hiszen ő az aki a leginkább ismeri a gyermeke igényeit. Első körben egy komplex állapotfelmérésen vesznek részt a gyermekek, ahol megtaláljuk azt a pontot, ahol a fejlődésében az elakadás történt. Nem a tünetekere koncentrálva a jéghegy csúcsán dolgozunk, hanem a legmélyebbi elakadási pontot megkeresve az alapoktól építjük újra a „rendszert”.